Nyitott szemmel körbenézve a csupasz falakat látod,
Tudod jól nem te leszel az ki a világot meg váltod,
De csukd be a szemed és láss sok csodát,
úgysem fogod soha meg érteni az okát,
az életnek,
mit mások robotként élnek meg,
de ök azok kik most élhetnek,
a mi fajtánk pedig a pokolban éghet meg.
mert mi bűnözők vagyunk, voltunk és leszünk is
mert mi ez mit mi nap mint nap teszünk? mi?
az élettel,
egy terror, mit napról napra erősebbnek éreztem.

Terrorizáljuk magunkat, terrorizálunk mást is
saz élet az ki minket most a falhoz állít.
saz elméd a gondolatok úttévesztőjében barangol,
hol nincs varázsló ki előkapja a nyulat a kalapból.
Eltévedtél,
Snem találod azt kitől a helyes utat megkérdezhetnéd.
Ha tehetnéd visszapörgetnéd az idő vaskerekét.
Mit a sors pörget előre, gyorsabban mint lehetség's.
De mindegy magadba fordulsz vagy kifordulsz magadból,
úgysem lesz már semmi sem aranyból.