3.

Törnek rád az érzések napjában százával,
Nem tudod már melyik a durvább ez vagy a gázszámla
De gondolj csak a szemekben a szálkákra,
S ne a sült galambra várva ülj most szájtátva.

Nyugodtan várod a halált, és nem féled az Istent,
Vajon lesz ez még durvább is? Hát állj elé s kérdezd az Istent.
Én elé állok, de nekem nem mond majd semmit sem,
Mert tudja jól én voltam az kiért nem tett ő semmit sem.

Veszitsd el a fejed, s törd át a gátakat,
melyeket az élet állít eléd s rajtuk más oly könnyen áthalad.
de nem tettél mást csak kergetted a kósza vágyakat
feküdj le végre aludni, de előtte vesd meg az ágyadat.